A Raver’s Nature együttes, sok-sok kedvenc együtteseim egyike volt a 90-es években. Jellegzetes, szuperpörgős happy hardcore – hard trance stílusuk nagyon bejött, abban az egyre gyorsabb tánczenéket gyártó, rave világban. A mai, néha „tötyögősre” lelassult tánczenei stílusok mellett, valóságos unikum őket újra hallgatni.
A Raver’s Nature együttes kialakulása, tagjai
Ha a Raver’s Nature együttes kialakulásának előzményeire vagyunk kíváncsiak, vissza kell mennünk az időben, egészen a 80-as évek végére. Markus Ströbel, vagy művésznevén Roy Ströbel, diplomás vezetőként dolgozott a hotel iparágban, mielőtt DJ-ként kezdett el dolgozni 1990-ben. Peter Luft, azaz Pedro Ferrari, nagykereskedelmi közgazdászként ugyanebben a cipőben járt, és szintén DJ-ként működött, ugyanazon klubban, a La Monza-ban. Mindketten még nagyon fiatalok voltak, és még abban az időszakban csöppentek a klubzenék világába, amikor az acid house Európa szerte hódított. Persze DJ-ként ’90-ben már mindenféle újabb tánczenét pörgettek.
Ralf Claus Lindner, azaz John Bogota szintén egy fiatalember volt, aki akkoriban videojátékok soundtrack készítésében vett részt, Amiga számítógépeken. Mindhárom srác az Észak-Bajorország-i Hof településéről származott, és a már említett klubban találkoztak először. A fiúk úgy döntöttek, hogy saját zeneszámokat fognak készíteni, és nagy lelkesen bele is fogtak. A Raver’s Nature név, amelyet választottak maguknak, a 80-as évek végi acid zenei divathullámából fogant.
A Raver’s Nature története – A kezdetek
Az első csalódás akkor érte őket, amikor hiába keresték fel a különböző kiadókat, a zenéjük után senki sem érdeklődött. A fiúk nem adták fel, a kudarcok erős elhatározást szültek bennük, és úgy döntöttek, „saját kézbe” veszik a zenekiadást. Áldozatos munkájuk eredményeképp, 1991 végefelé elkészült a Spirit of Tekknology című lemez, amelynek gyártási és produceri munkálatait is ők irányították. Roy megismerkedett DJ Tanith–tal, aki először pörgette a zenéjüket a Mayday –en.
Tanith –tal összefogtak, és létrehozták a Bash kiadót. Ennek eredményeképp, három hónap múltán már a második lemezük jelenhetett meg. Az 1992-es évben a Sounds Of House EP–jük került kiadásra, különös keverékeként az akkoriban divatos techno és a még „csecsemőkorban” levő happy hardcore irányzatoknak.
1993-ban már élőben is felléptek. Először májusban a Bash lemezkiadó berlini partiján, majd - szintén a fővárosban – a Love Nation Party –n. Fellépésük egyértelművé tette a bennük rejlő lehetőségeket és szakmai profizmusukat. Mindezek ellenére a Bash kiadót bezárták és csatlakoztak a Fire Records-hoz, amely a Low Spirit alkiadója volt. Ebben az évben még két lemezük jelent meg, a Back To The Rave EPés a World Of Happiness.
1994-96 – A Raver’s Nature áttörése, sikerei
1994-ben két élő fellépése is volt a Raver’s Nature–nek, a Rave Olympia -n és a The Raving Society –n. A Camel Move Awards –on elnyerték a Best Live Act díjat. Megjelentek a Return of Fame, Tricky Symphonyés Hands Up Ravers kislemezek és a „raver természet” dalai több válogatásalbumon is is szerepeltek. Az angol Russel Curtis produceri munkája által immár nemcsak a zenéjüket hallhattuk, hanem a videóiklipjeiket is élvezhettük. A Take off! lemez a német eladási listán a 27. helyig jutott.
1995 első felében a trance – hard trance jellegű Stop Strachin' videoklipjükön figyeltem fel rájuk, amely a 34. helyezésig jutott hazájukban. 1995-ben a Viva Awards –on is jelölést kaptak. A Bring Me Noise kislemez szintén a slágerlistákra került (49. hely). Megjelent a La Monza című albumuk, régebbi és újabb zeneszámaikkal. A sikereik eredményeképpen számos meghívást kaptak és rengeteg koncertet tartottak, ezért ezen időszakban nem is volt idejük új felvételek készítésére.
A 90-es évek közepén divatos happy hardcore és hard trance ötvözésével, nagy sebességre felpörgő zeneszámaikkal, óriási népszerűséget szereztek az elektronikus tánczenék rajongóinak körében. 1996-ban az Exit Fantasyés a Somebody Scream kislemezekkel és videoklipekkel hódítottak.
1997 - The Blow My Mind – új hangzás
1996 végefelé a Raver’s Nature fiúk, elfáradva a sok fellépéstől és egyben rengeteg inspirációt merítve, úgy döntöttek, hogy ismét stúdióba vonulnak, új szerzemények elkészítésére. Alkotói munkájuk eredményeképp, kissé más hangzású zenével rukkoltak elő. Az új muzsika, a The Blow My Mind, a különböző elektronikus hangzások mellett, zenekari vonósok és gitár riffek egyvelegével keveredett. Ehhez jött némi női vokálminta, aminek következményeképpen egészen érdekes zene jött létre, amelyben a breakbeat, big beat, némi hard trance, s egyéb azonosíthatatlan hangzások csendültek egybe.
A dance muzsikák közönsége kitörő lelkesedéssel fogadta az új szerzeményt, és a ’97-es dortmundi Mayday –en a rajongókat valóságos extázisba hozták. A Raver’s Nature együttes most már minden szempontból megérett és elismertté vált nemzetközileg is.
A Raver’s Nature együttes „elhallgat”
1997 után a scrácok egy ideig együtt dolgoztak Marushával. 1998-tól a The Blow My Mind–hez hasonló, új hangzású zenéket készültek felvenni. Érdeklődve figyelték a tánczene változását, fejlődését – különös tekintettel Angliára – hogy tudatosan készüljenek a váltásra. Megfigyeléseikből azt a következtetést vonták le, hogy a megszokott zenei közönség nem áll készen arra, hogy az új irányvonalakat teljesen elfogadja. Így – tartva egy esetleges hűvös fogadtatástól – tervezett lemezük soha nem került napvilágra.
1999-ben, RN Plus 1néven - Calvin Dywane King vokáljával – megjelentették a Like A Vampire című lemezt, az akkor divatos electro-techno – hard trance stílusában. 2000-ben ugyanebben a felállásban, de már Fourtech néven kiadták a Six days című kislemezt.
Pedro Ferrari nehéz szívvel, de megvált társaitól és a DJ-4 Team–hez csatlakozott.
A Raver’s Nature együttes a 2000-es években
2000-ben megjelent a Believe It's True kislemez és ismét koncertezni kezdtek, a lengyel Mayday –on is felléptek. A 2000-es évek elején újabb együttműködések és projektek következtek más előadókkal, és néhány fellépés nagyobb rave fesztiválokon. 2001-ben a Would She Bam kislemez, majd 2002-ben a Hands Up Ravers 2002újrafeldolgozásuk következett a hard trance hangzásában. Ebben az évben még a svájci lemezlovas hölggyel, Angy Dee-vel jelent meg egy közös kislemezük Goliath 10 The Anniversary címmel.
2003-ban a Feel the Heat lemez érkezett. Pedro Ferrari időközben a Toxic Records igazgatósági munkája mellett is talált időt, hogy egy remix erejéig ismét együttműködjön velük. 2006-ban - hosszas várakozás után – kiadásra került Pedro első saját lemeze, a Way of love, év végére pedig a Raver’s Nature–től a Play It Loud.
Roy és John hamarosan úgy döntött, külön utakon folytatja tovább. Az együtt töltött szép idők és sikerek ellenére, lemezeik már nem fogytak úgy, ahogyan elvárták. Azóta a 2010-es években, többször is felléptek különböző, elektronikus zenei rendezvényeken.
Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!
A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!
